A hazai bankoknak a mérlegen belül így forinttal szembeni kitettsége (long deviza, short forint pozíciója) keletkezik.
Mák István–Páles Judit: Az FX-swap piac szerepe a hazai pénzügyi rendszerben (MNB)
http://www.mnb.hu/Root/Dokumentumtar/MNB/Kiadvanyok/mnbhu_mnbszemle/mnbhu_msz_200905/mak-pales.pdf
A mérlegen belüli devizapozíció felépülését az utóbbi időszakban fokozatosan a devizaforrás nélküli devizahitezés magyarázza.
Bethlendi András-Czeti Tamás-Krekó Judit-Nagy Márton-Palotai Dániel-MNB háttértanulmányok 2005/2-A MAGÁNSZEKTOR DEVIZAHITELEZÉSÉNEK MOZGATÓRUGÓI
A hitelpénz (levegőpénz) a semmiből keletkezik eredetét nézve, ahogyan a templomosok óta minden hitel ilyen „feljegyzett” pénz, ami az adós munkájából származó reálpénz befizetésével (a hitel visszafizetésével, és kamattal) válik reálpénzzé: valóságos tőkévé, és haszonná. Így a virtuális kockázatú deviza-nyilvántartású hitel, az adósnál valóságos kockázatú fizetési kötelezettséggé válik. A banki műveletek így válik valóságos tőkévé, profittá, az a pénz, amit az adós TEREMT meg.
A Kúria jogegységi határozata felülírja (jogot alkot) a deviza nyilvántartású (hitel) jogviszony tartalmát azzal, hogy a többféle “devizahitelt” egy jogviszony alá rendeli. Holott azoknál a belső jogok-kötelezettségek, a következmények, a tényállások egészen mások.
2004 óta csak ilyen “deviza” hiteleket kötöttek a bankok. Mert deviza forrás nem állt rendelkezésre. Csakhogy míg az első két esetben ez egy hitel/kölcsön jogviszonynak felel meg, addig a deviza (átszámításos) szintetikus hitel már befektetéssel vegyes hitelviszony. A deviza (szintetikus) hitelek ezen típusát mindenhol a világon befektetési termékként értékesítették, egyedülálló módon csak Magyarországon nem. Megjegyezzük azt is, hogy a magyar jogban nem típusszerződésként, csak szokásból „elfogadottan” létezik, de jogellenes ezért, míg az EU jogában szigorúan szabályozott ez az összetett pénzügyi termék, ez a hibrid.
A jogérvényesítést a Kúria pedig úgy akadályozza (Európában egyedülálló módon), hogy jogegységi határozatában a jogviszony tartalmát (hibrid) felülírja az eljárásban, a kereseti állítást, bizonyítást egy tényre (befektetésre) megtiltja előre.
A Juzgado Mercantil de Barcelona (Spanyolország) által 2011. december 30-án benyújtott előzetes döntéshozatal iránti kérelmek (C-664/11. és C-665/11. sz. ügy)
Az eljárás nyelve: spanyol
Az előzetes döntéshozatalra elő terjesztett kérdések
1. Befektetési tanácsadási szolgáltatásnak kell-e tekinteni a MiFID-irányelv 4. cikke (1) bekezdésének 4. pontjában foglalt meghatározás alapján, ha a hitelintézet ügyfelének kamatswap-ügyletet kínál fel korábbi pénzügyi ügyletek kamatváltozásaiból eredő kockázat fedezésére?
2. Meg kell-e állapítani a befektető és a tanácsadó hitelintézet által megkötött kamatswap–ügylet semmisségét a hivatkozott irányelv 19. cikkének (4) bekezdésében foglalt, lakossági befektetőre vonatkozó alkalmassági teszt elmulasztása esetén?
3. Amennyiben a nyújtott szolgáltatás a fentiek értelmében nem minősül befektetési tanácsadásnak, a magával a hitelintézettel kötött szerződés semmisségének megállapításával jár-e önmagában az a körülmény, hogy egy olyan összetett pénzügyi eszközt, mint a kamatswap-ügylet, a hitelintézetnek felróható okból a MiFID-irányelv 19. cikkének (5) bekezdésében foglalt megfelelőségi teszt elvégzése nélkül szereznek meg?
4. Önmagában az a körülmény, hogy a hitelintézet az általa vagy más hitelintézet által nyújtott jelzáloghitelhez kapcsolódó összetett pénzügyi eszközt kínál, a MiFID-irányelv 19. cikkének (9) bekezdése alapján elegendő oknak bizonyul-e a hivatkozott 19. cikkben foglalt, a lakossági befektető esetében a hitelintézet által elvégzendő alkalmassági és megfelelőségi teszt lefolytatására vonatkozó kötelezettség alkalmazásának kizárására?
5. A MiFID-irányelv 19. cikkében meghatározott kötelezettségek kizárása érdekében szükséges-e,hogy a befektetők védelmét biztosító — a hivatkozott irányelvben foglaltakhoz hasonló — jogszabályi rendelkezések hatálya alá tartozzon az a pénzügyi termék, amelyhez a felkínált pénzügyi eszközök kapcsolódnak?
Az államnak fellebbeznie kell, avagy
a bíróság tökön rúgta a kormányt, a kormány tökön rúgta az adósokat, öngólt lőtt a törvényalkotó a szöveggel… Megint hülyére vettek minket. A perköltség az egyetlen nyereség.
A mai perben a takarékszövetkezet keresete az volt, hogy neki magának nincs is kereshetőségi joga ebben a perben, ugyanis a törvény hatálya nem terjed ki rá, mivel ők az ügyfelekkel egyedileg megtárgyalták ezeket az egyoldalú szerződésmódosító feltételeket, amelyek egyébként tisztességesek. Annak ellenére, hogy ezek Általános Szerződési Feltételek, de az egyedi hitelszerződések részévé is váltak, ugyanis az egyoldalú banki szerződésmódosítás oklistája vagy szerepel tételesen az egyedi szerződésben, vagy az az utalás szerepel benne, hogy az Általános Szerződési Feltételek, így az oklista is, az adós előtt ismert volt a szerződés megkötésekor. Mivel az egyedi szerződést ekként az adós aláírta, a szerződés részévé vált.
Mindezeket a Magyar Államot képviselő ügyvédek nem vitatták és kérték, hogy a felperes saját hivatkozására tekintettel utasítsa el a keresetet a bíróság. Kérdés, hogy ezek az ügyvédek a bankrendszert, vagy az államot, így adósokat képviselték-e? Pontosabban ez nem kérdés. A bank a kereshetőségi jog elutasításával pert vesztett, de megnyerte a csatát. Mindezekre tekintettel a Törvényszék a keresetet, érdemi vizsgálat nélkül elutasította, indokolással akként, hogy ha a felek ezeket a feltételeket egyedileg megtárgyalták, arra nem terjed ki a törvény hatálya, (mert ez a törvény ostoba szövege) és ennek ellenkezőjét (egyedi megtárgyalás) csak az egyedi perben lehetne megcáfolnia az adósnak. Ezzel a döntésével a Törvényszék a tisztességtelen kérdését ezzel visszautalja az egyedi perek útjára.
A Törvényszék (és az államot képviselő -?- képviselet), lényegében ezzel obstruálja a törvény célját azzal, hogy döntésében nem alkalmazza a Kúria Polgári Kollégiumának véleményét arra vonatkozóan, hogy ezen kikötések tekintetében vélelmezni kell azt, hogy a felek nem tárgyalták meg egyedileg ezeket a feltételeket, és ezen feltételek alkalmazóját terheli annak bizonyítása, hogy valóban megtárgyalt a feltétel. Mindezek következménye csupán az, hogy a törvényi vélelem mégsem vélelem – ami nagy valószínűséggel a jogalkotó céljával teljesen ellentétes -, de a katasztrofális törvényi szövegezés miatt lehetőség volt. A blankettaszerződésben önmagában annak rögzítése, hogy a fogyasztó elolvasta, akaratával egyezőnek nyilvánította a szerződésben, illetve annak mellékleteiben foglaltakat, nem jelenti azt, hogy ezek egyedileg megtárgyalt szerződési feltételeknek tekintendők, vagyis e nyilatkozat a bizonyítási terhet nem fordítja meg, nem hárítja a fogyasztóra – tartalmazza a Kúria elvi határozat. Ami bíró vélelmen túl megegyezik a 93/13-as EK irányelvvel, és annak az Európai Bíróság általi döntéseivel is.
A Törvényszék, és az állam perbeli képviselete, úgy tűnik betart az Államnak, és ezzel az adósoknak. A Törvényszéknek lényegében a két vélelmet együttesen kellet volna alkalmaznia. A törvényi vélelmet, hogy az egyoldalú szerződésmódosítás oklistája tisztességtelen, és azt a bírói vélelmet, hogy az Általános Szerződési Feltételek nem voltak egyedileg megtárgyaltak. A törvényi vélelem megdöntése iránt nyitotta meg a törvény a jelen perbeli eljárást azért, hogy a bankok bizonyítsák, az ÁSZF-ben szabályozott, és az egyedi szerződések részévé tett egyoldalú szerződésmódosítások oklistája tisztességes, és nem tisztességtelen, amiről a törvényi vélelem szól.
Az egyedi megtárgyalás nyilvánvalóan nem volt vizsgálható ebben a perben, mindez azonban feloldható lett volna azzal perjogilag, hogy a kikötések tisztességtelenségét, annak tételes vizsgálatával a Kúria jogegységi határozata alapján vizsgálja, és megállapítja azzal, hogy csak az egyedi megtárgyalás bizonyítását utalja vissza az egyedi perbe – mivel annak a bizonyítása a pénzintézetet terheli, és az adóssal közös perben lehetséges. Így lehetet volna a vélelem vélelem.
A törvény szerint az egyedileg meg nem tárgyalt ÉS tisztességtelen szerződésmódosítási oklista vizsgálatára nyitotta meg a törvényi vélelem megtámadásának lehetőségét a bankok számára. Miért? Mert utólag állítja fel korábbi szerződési jogviszonyokra ezt a vélelmet. Jogállami feltétele az ilyen utólagos vélelemnek az, hogy bírói úton megtámadható legyen. Ez volt a jogalkotó akarata, és nem az, hogy a Törvényszék, a takarékszövetkezet képviselőjének derültségére, ezt a botrányos döntést hozza meg a kereshetőségi jogról. A képviselő bizonyára hazatelefonált, bejelentette boldogan, hogy vesztettünk, tehát nyertünk.
Ha a törvény szövege nem csak az oklista tisztességtelenségének vélelmét, hanem a másik bírói vélelmet, azt hogy egyedileg meg nem tárgyaltnak kell tekinteni az ÁSZF-et, akkor ez a bírói vélelem is törvényi vélelem lett volna, és a Törvényszék nem talált volna arra ürügyet, hogy a tisztességtelenség vizsgálatát, a jogalkotói, és jogalkalmazói lényeget abortálja. Jogállamban ez nem történhetne meg.
De MOST legalább az állam is a bőrén érezheti a jogalkalmazás hozzáállását. Ahogyan az adósok minden perben megtapasztalhatják. Ahogyan azt is, hogy a bankok érdekét szolgáló képviselet, miként szolgálhatja az állam, és az adósok ellentétes érdekét.
A Törvényszéknek a bírói vélelem alkalmazásával azt a döntést kellett volna meghoznia, hogy a perben, a törvény alapján, ebben a perben nem vizsgálható az, hogy megtárgyalt-e, vagy meg nem tárgyalt-e az ÁSZF egyoldalú szerződésmódosításokat lehetővé tevő oklistája, csak azt, hogy tisztességes-e, vagy sem? És az oklista objektív-e, átlátható-e, és előre látható tartalmú-e? Illetve például azt is, hogy ezek az ÁSZF-ek nem csak az egyoldalú szerződésmódosítás feltételeiben tisztességtelenek, hanem abban is, hogy magát az oklistát is módosították a bankok. Például mindegyiket abban, hogy 2008. végétől, pénzbírság terhe mellett a swap költségeinek emelkedése miatt, az oklistát is módosították, vagyis az ÁSZF oklistáját, és nem csak az egyedi szerződéseket. Menet közben változtatták a tisztességtelen szerződésmódosító okok listáját is! Vagyis az egyoldalú szerződésmódosítás banki lehetőségét a bankok kiterjesztették az ÁSZF oklistájának korlátlan módosításának lehetőségére is. EZ IS TISZTESSÉGTELEN!
Persze ha tudnák a bíróságok, hogy mi az a deviza nyilvántartású hitel, és mi a valósága? Különben nem kérnék be a szerződéskötéskor hatályos ÁSZF példányait. Hiszen a mindenkor hatályos VALAMENNYI ÁSZF-et kellene az egyedi szerződéssel, ÉS a teljesülő hibrid-jogviszonnyal (szintetikus devizaművelettel, mint befektetéssel ellentételezett forinthitellel) együtt a bizonyítás tárgyává tenni, mint minden más tartós jogviszony esetén. De ha az egyedi perekben sem tudják, miről döntenek, honnan tudnák, honnan akarnák a jogállami hivatásukat teljesíteniük a jelen perben?
Az államnak fellebbeznie kell akként, hogy más indokból kérje a kereset elutasítását. Ha a keresetlevél az oklista tisztességességére bizonyítást nem tartalmazott, akkor az Ítélőtábla utasítsa el a keresetet azzal, hogy a bírói vélelem szerint az ÁSZF tisztességtelen szerződésmódosító oklistája, a mindenkor hatályos ÁSZF-ek egyedileg nem voltak megtárgyalva, függetlenül attól, hogy ilyen nyilatkozatot aláírattak az adósokkal. Ezzel együtt a bank a törvényi vélelmet nem tudta megdönteni a 93/13 EK irányelv, és a Luxemburgi Bíróság által, a vonatkozó bírósági döntések alapján.
Ha a tisztességtelenségi vélelemre a felperes alkalmasnak tűnő bizonyítékokat terjesztett elő, akkor helyezze hatályon kívül a Törvényszék ítéletét, és a bizonyítékok mérlegelésére, és az alperes állam nyilatkozatára, ezekkel kapcsolatban hívja fel, majd hozzon ítéletet.
Megszívtuk a hülye törvényszöveggel (akkor is ha szándékosan hülye, akkor is, ha jogi analfabéták írták, akik pert még sosem láttak, ahogyan a végrehajtások felfüggesztése helyett a végrehajtások szünetelését foglalták írásba).
Megszívtuk a bírósággal, ahogyan eddig sem érdekelte őket a valóság, és az európai jog, a magyar jog a bíróságokat, és mindent megtettek azért, hogy hozzájáruljanak az adósoknak, az adósokat képviselő ügyvédeknek az ellehetetlenítéséhez azzal, hogy adminisztratívé akadályozzák a deviza nyilvántartású perek vitelét, a jogegyenlőség érvényesülését a bankokkal szemben.
Megszívtuk, mert az egyedi pereket felfüggesztő „devizás” perek és végrehajtási perek, ilyen bohóckodás miatt állnak.
Megszívtuk, mert a sajtó az orránál tovább nem lát, és a per megnyerése mögött nem látja, hogy az állam csatát vesztett.
Megszívtuk, mert nem tudhatjuk, az állam, és a kormány szándékosan adja a hülyét, vagy tényleg ennyi analfabéta kezében az adósok sorsa. Ezt döntse el Orbán Viktor miniszterelnök, és rúgjon tökön végre valakit devizahitel-bohóckodás ügyben!
Mert egyelőre csak nekünk fáj az ágyékunk, nem csak lábon lőttük magunkat. VILÁGOS ???
A fogyasztókkal kötött szerződésekben alkalmazott tisztességtelen feltételekről szóló, 1993. április 5-i 93/13/EGK tanácsi irányelv 6. cikkének (1) bekezdését és 7. cikkének (1) bekezdését úgy kell értelmezni, hogy a valamely szerződési feltétel tisztességtelen jellegét hivatalból észlelő nemzeti bíróságnak ahhoz, hogy levonhassa az ezen észlelésből származó következményeket, nem kell megvárnia, hogy a jogairól tájékoztatott fogyasztó az említett feltétel megsemmisítését kérő nyilatkozatot tegyen. Mindazonáltal a kontradiktórius eljárás elve főszabály szerint kötelezi a szerződési feltétel tisztességtelen jellegét hivatalból észlelő nemzeti bíróságot arra, hogy a peres feleket tájékoztassa erről, és lehetőséget biztosítson számukra, hogy a nemzeti eljárásjogi szabályokban erre vonatkozóan előírt eljárások szerint kontradiktórius eljárásban vitassák meg azokat.
A nemzeti bíróságnak az általa elbírálandó igény alapjául szolgáló szerződési feltétel esetlegesen tisztességtelen jellegére vonatkozó értékelés céljából figyelembe kell vennie a szerződés minden egyéb feltételét.
A bankok a kommunikációjukban, és a Kúria jogegységi döntései e tárgyban, a devizaalapú hiteleket összemossák a deviza-nyilvántartású hitelekkel, mintha ezek mind deviza forrású hitelek lettek volna. Holott a hitel nyújtásának a feltételei és következményei, a pénztőke e két formája esetén eltérőek, hatásukban ellentétesek.
Ha a bank (más banktól kapott devizakölcsön, deviza betétjei,) mérlegen belüli deviza forrása terhére nyitja meg az adós pozícióját Ft-hitel formájában (egy számlán), akkor a hitel forrása egyszeri devizaügyletből, deviza átváltásból származó Ft-hitel. Ekkor az adós Ft-ban is, devizában is törleszthet, és a deviza-konverzió valóságos. A deviza drágulása csak az aktuális törlesztő részletre hat ki. A bank saját devizaadósságot nem görget maga előtt a teljes devizatartozásra vonatkozóan (ahogyan a deviza-nyilvántartású hitelnél a befektetésre rákényszerül). A devizaforrás esetén a Ft vagy stagnál, vagy erősödik az ilyen devizával szemben, ahogyan az a devizahitelek kihelyezésekor történt is. Ebben az esetben (valós, mérlegbe könyvelt devizaforrás esetében) azonban a bank kockázata valóságos, és jelentős, mert maga is devizával tartozik a saját törlesztése, elszámolásakor. Ezért ilyen esetben az adóskockázatot is alaposan elemzi, mert az adós teljesítő képessége egyben a bank kockázata is!
Más a helyzet a szintetikus deviza („forrású”), deviza-nyilvántartású hitel esetén, mert ekkor a deviza, és a devizatőke jellege egészen más. Annyira más, hogy nem is forrás! Hanem pénzügyi eszközzel végzett banki ügylet. Csak megjegyezzük, hogy a magyar jogban nem típusszerződésként, csak szokásból „elfogadottan” létezik, de jogellenes ezért, míg az EU jogában szigorúan szabályozott ez az összetett pénzügyi termék, ez a hibrid.
Az aláírt hitel-szerződésből nem vezethető le a felek között, a valóságban létrejött, és tartós jogviszonyként teljesülő kötelem. A hitelviszonyon túlmenően olyan befektetési jogviszony is megvalósult a bank virtuális devizakockázatát, és az adós valós kockázatát eredményező kötelem keretében, amely a szerződésen túlmutató többlet tényállás vizsgálatát a bíróság részéről megkerülhetetlenné teszi, mindez az - elsődlegesen alkalmazandó - EU-s joggal (93/13 EGK. Irányelv - a fogyasztóvédelemről) és az Európai Parlament és a Tanács 2004/39/EK a pénzügyi eszközök piacairól szóló irányelv, mind a magyar fogyasztóvédelmi jogszabályokkal ellentétes. A befektetéssel vegyes hitelszerződésnek a valós történéseinek feltárása a bírósági eljárásban azt jelenti, hogy a hitelszerződés csupán kezdete annak, hogy a bank átértelmezi annak tartalmát, és egy befektetést hajt végre annak ürügyén a futamidő alatt a következő formában:
A devizahitelek, vagy deviza nyilvántartású hitelnek nevezett, a valóságban hibrid- szerződések (forinthitellel vegyes befektetési szerződések) mérhető, és mérhetetlen károkat okoztak a magyar adósoknak (természetes személyeknek, vállalkozásoknak, önkormányzatoknak, és az egész magyar államnak). Ez a károkozás a bankrendszernek (az anyabankjaikkal, és refinanszírozó bankjaikkal karöltve) kifejezett szándéka volt, és nem mulasztások eredménye. A mozaikokból összeáll a „deviza-hitelezés” eltitkolt valósága. A mellékelt bizonyítékok alapján nem mi állítjuk mindezeket, ezért nem feltételezések. Maga a bankrendszer leplezi le önmagát …
A kiadvány letölthető az alábbi linkeken:
https://app.box.com/s/ghbhwuyj8rp7xppzypv5 [pdf formátum]
https://app.box.com/2zpa5vtahzkn8fucxldl [epub formátum]
https://play.google.com/store/books/details?id=FJ4FBAAAQBAJ [Google Play]
