Az adósok keresetükben, az ügy uraiként, olyan döntésre vonatkozó tényállást fogalmaznak meg, amelynek megállapítása esetén, a felek közötti perbeli szerződés nem jött létre, annak létrejöttét akadályozó egyező, és egybehangzó szerződési akarat hiánya miatt.
A szerződés – tartós jogviszony létrehozása esetén – a kötelem teljesüléséből megállapíthatóan, eltért a két fél esetében. A termékre vonatkozó adósi bizonyítás az, hogy nem kölcsön, és nem hitelviszony jött létre, mert a hitel, és a kölcsön a bank részéről csak egy ellentételező befektetéssel vegyes hibrid szerződéssel volt lehetséges.
Ehhez azonban a kereseti kérelem tényállását fel kell tárnia a bíróságnak, hogy az a valóságnak megfelel-e, és a rendelkezésre álló bizonyítékok alapján, minden kétséget megállapíthatóan, az írott szerződésekből levezethető-e.
Az adósok azt állítják, hogy olyan tartós kötelmi jogviszony jött létre a felek között, olyan kötelem, amely az írott szerződés tartalmától – még e tartalom érvényessége esetén is – eltér, amit az adósok szerződéskötési akarata, de valójában a bank kinyilvánított szerződési akarata is létrehozni kívánt: hitel- és kölcsön szerződés.
Az adósok azt állítják, hogy a szerződéskötéskor a bank, eltitkolt szándékkal, olyan biankó klauzulákat fogalmazott meg a szerződésben, amelyek alapján a bank egy befektetéssel vegyes hitel/kölcsönszerződést érvényesített, azt is kívánt érvényesíteni az adósaival szemben. Míg az adósok kölcsönt kívántak a banktól felvenni, és tudomásuk sem volt arról, hogy a bank befektetési szerződésnek értelmezi, forrásteremtő pénzpiaci művelet részévé teszi nem csak a felek hitelszerződését, de befektetőként bevonja ebbe az adósokat, számlájukat, és hitelfedezetüket is egy befektetési szerződésbe.
A bíróság eljárása nem alapulhat azon a koncepción, hogy a szerződés szövege, és nem a valóság vizsgálandó, ami a felek között beteljesedett. Nem alapulhat azon a koncepción, hogy a szerződés leírt tartalma a valóságban bekövetkezett és más semmi sem történt.
